Az értő figyelem

Nem figyelünk. Mikor fordult elő utoljára, hogy igazán figyeltél? És senki nem figyel ránk.

És rád mikor figyeltek utoljára? Hogy úgy beszélgettél valakivel, hogy közben nem vetettél lopott pillantásokat a telefonodra, vagy nem vágtál a beszélgetőpartnered szavába, hogy a saját véleményed hangoztathasd? A közösségi médián keresztül minden gondolatunkat megoszthatjuk, és gondosan kiszűrhetjük az ellenvéleményeket.

Azt hisszük, hogy a világ kinyílik előttünk, pedig valójában hermetikusan lezárt véleménybuborékokban kommunikálunk. Megértjük-e valóban a másikat, és egyáltalán képesek vagyunk-e a való világra koncentrálni, amikor a virtuális valóság minden erejével a figyelmünket követeli? Kate Murphy szemléletesen, közérthetően és a humort sem mellőzve igen szórakoztatóan vezet be minket a figyelem pszichológiájába és szociológiájába.

Az értő figyelem tanulható és fejleszthető, a kötet kulturális és tudományos magyarázatai, valamint a szerző gyakorlati tanácsai pedig segítenek, hogy ne pusztán elbeszéljünk egymás mellett, hanem valódi beszélgetéseket folytathassunk. "Az életben nem is annyira a sorscsapásszerű, traumatikus eseményektől érezzük igazán magányosnak és elszigeteltnek magunkat, hanem... az elszalasztott lehetőségtől, hogy kapcsolódhassunk valakihez, de nem figyeltünk vagy nem figyeltek ránk.

"A szülő-gyermek kapcsolatban a varázslatot keressük, az érdeklődésnek, az egymásra hangolódásnak és a megértésnek azt a még oly rövidke pillanatát, amely megragad a szülő és a gyermek fejében, és figyelemre bírhatja őket egy-egy későbbi helyzetben is" - mondja Miriam Steele, a New York-i New Schoolban működő Center for Attachment Research (Kötődési Kutatóközpont) pszichológiaoktatója... Ezek a varázslatos pillanatok adják az élet értelmét, és ez konkrétan is látszik Uri Hasson egymásra hangolódott agyakról készített fMRI-felvételein. Ez az a mérhető pillanat, amikor a figyelemnek köszönhetően kapcsolódunk valakihez."