Tankcsaták a nyugati fronton

1944-ben Normandiában két hétre becsülték egy frissen tisztté avatott harckocsiszakasz-parancsnok várható élettartamát. A tiszti veszteségek pótlására egy olyan veterán páncélosalakulathoz osztották be, amely korábban évekig harcolt az észak-afrikai sivatagban. David Render a sandhursti katonai akadémiáról frissen kikerült, tizenkilenc esztendős hadnagyként került Franciaországba.

Davidről azonban kiderült, hogy rendelkezik valami különös képességgel, amelynek köszönhetően számos veszélyes összecsapást túlélt, és ha hajszál híján is, de megúszta a halált. Amikor öt nappal a normandiai partraszállás után csatlakozott a Sherwoodi Erdőkerülők Önkéntes Lovasezredhez, harcedzett beosztottjai nem számítottak arra, hogy sokáig fog a körükben időzni.A következő hetekben heves harcokat vívtak Normandiában, amelyekben a harckocsi-parancsnokok több mint 90 százaléka veszteséglistára került. Ezt látva századparancsnoka "az elmaradhatatlan Mr.

Render" becenevet adta neki, és miközben a zöldfülű hadnagy a harcokban bebizonyította rátermettségét, elnyerte katonái bizalmát és tiszteletét is.A háború utolsó évét David Render mindvégig a harcok sűrűjében töltötte. Sherman harckocsikból álló szakaszával részt vett a nyugati front szinte összes jelentős hadműveletében a normandiai gyilkos páncéloscsatáktól kezdve a Market Garden hadműveleten és a Siegfried-vonal ellen intézett, keserves téli támadáson át egészen a rajnai átkelésig és a Harmadik Birodalom belsejébe indított végső invázióig.A szerző a fegyveres harc kellős közepébe kalauzolja olvasóit, ám az egykori fiatal tiszt visszaemlékezése nem csupán hadtörténeti szempontból érdekes: izgalommal és fanyar angol humorral teli elbeszélése egyaránt szól a folyamatos küzdelemmel járó túlzott megterhelés testi és lelki hatásairól, a harcmező borzalmairól, a háborúban kialakuló bonyolult emberi kapcsolatokról, valamint a véres és felőrlő hadviselés etikai vonatkozásairól.