Összegyűjtött versek

A tragikusan fiatalon elhunyt Simon Balázs "szellemi indulósebessége, egész életének irányt szabó intellektusa mágikus erejű volt" - írja Jánossy Lajos a kötet utószavában. Soha nem szakad el azonban a klasszikus műveltség és a filozófiai megalapozottság igényétől. Csillapíthatatlan izzása a költő korai munkáiban nagyszabású, burjánzó szövegkompozíciókban ölt testet, később a versek figyelme fokozatosan a mindennapi élet banális megfigyelései, történései felé fordul egy új, töredezett nyelvpoétika eszközeivel.

Az 1990-es évek egyik meghatározó alkotójának verseit most halálának huszadik évfordulóján gyűjteményes kötetben veheti kezébe az olvasó. Ebben a nagy téteket mozgató lírában vagonreteszként csikordul a tél, a lichthófban galambtetemek gyűlnek, Nimród, a halottkém pedig jegyzőkönyvbe írja a kihűlt testeket.Simon Balázs végzetesnek bizonyuló betegségének nem tulajdonított metaforikus jelentőséget, a halál árnyéka mégis egész életművére rávetül. "Dölyf volna mondani, hiába volt a rossztólÓvó ezer délután, a sátánt míg elűzteAnyám rézasztalán az arab írás varázsrajza,Kínálkozott, a lopva terjedő sötéttől hogyMegóvna.És akkor is, hiába volt."