Mimesis Fiam

Andrej Nikolaidis egyike annak a néhány fiatal montenegrói írónak, akik hazájuk irodalmát "egy mozdulattal átemelték a tizenkilencedik századból a huszonegyedikbe" (Dalibor Simpraga). Miközben élete legfontosabb döntését próbálja meghozni, mondatról mondatra szövődik ez az egyedi hangú textus, melynek tragikomikus egyvelegében egymás mellé kerül a merev patriarchális és a fogyasztói társadalom, a hősi epika és a rockzene, és bepillantást nyerünk Montenegro mindennapi életébe egy városi fiatal nézőpontjából. A kötet az író két, témájában és stílusában lazán egymáshoz kapcsolódó regényét tartalmazza.A Mimesis egy Konstantin Teofilis nevű fiatalember monológja, amelynek középpontjában az a dilemma áll, hogy a főhős maradjon-e egyszerre gyűlölt és szeretett hazájában, vagy menjen egy lány után Nyugat-Európába.

Főhőse (akit ugyancsak Konstantinnak hívnak, és szintén író) ezúttal is egyes szám első személyben szól az olvasóhoz. Vicces, ugyanakkor megható szöveg, amely mesterien rendezi anyagát az emlékek és benyomások kaleidoszkópjává.A Fiam című regény egyetlen éjszaka eseményeit beszéli el. A férfi személyes kapcsolatai a mélyponton: az amúgy a szomszéd házban élő apjával hosszú évek óta nem beszél, a felesége pedig most hagyta el.

Nem találva a helyét otthon, útnak indul Ulcinjban, a tengerparti városi éjszakában. Útja során különféle alakokkal elegyedik szóba, akik mintha mindannyian egy Bulgakov-regényből léptek volna elő. Az eseménydús éjszaka felszíne alatt bontakozik ki a szöveg vissza-visszatérő alaptémája, apa és fiú ellentmondásos viszonya.

A regény, mellyel szerzője elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, mágikus éjszakai utazás egy ősi városban, olyan úton, amely az emberi létezés legmélyére vezet.