Még egyszer

"Az augusztus az év vasárnapja. Úgy tettem, mint aki nem veszi észre, hogy pillanatokon belül véget ér a nyár, és olyan kijózanító ötfokos reggelek jönnek neonfényes folyosókkal, mások energiaitalának és dohányfüstjének tapintatlan szagával, hogy a saját gyomorsavamban fogok megfulladni, és pillanatokon belül lesz itt akkora november, hogy hetekre eltakarja a napot, és egy használható fényképet nem lehet majd készíteni a nyílt utcán délben, mert annyira sötét lesz." Barna negyvenéves. Én ennek megfelelően éppen úgy éltem az életemet, mint az a gyerek, aki azt hazudja, hogy nem adtak fel semmit matekból, és tök nyugodtan megnézheti az esti filmet, de csak azért, mert már pontosan tudja, hogy be sem megy hétfőn az iskolába.

Túlsúlyos, mozgáshiányos, háromgyerekes családapa, félművelt, arrogáns, szorongó átlagember. Egy rendezvényszervező cég kreatív igazgatója. Aki nem szereti se magát, se az életét.

Aki kezdi megérteni, hogy ő sem él örökké, és már sohasem fogja valóra váltani a kamaszkori álmait. Amikor azonban az egyik unalmasnak induló napon egy közhelyes félrelépéssel megpróbál kitörni a közhelyes életéből, még nem sejti, hogy ezzel kihívja maga ellen a sorsot. Büntetése - vagy éppen jutalma?

- pedig az, hogy egy szürreális találkozás után újra le kell élnie az életét. Tessék, most kezdheti elölről! Élhet máshogy.

Úgy, ahogy eddig nem mert. Végig kell csinálnia az egészet! Még egyszer.

Spáh Dávid könyve a mai késő harmincas és fiatal negyvenes korosztály generációs regénye, amely szívet tépő humorral, maró gúnnyal mutatja be egy nemzedék útkeresését és életközepi válságát.