Érzelemszabályozás a gyakorlatban

Mit tehetünk akkor, amikor épp nincs külső segítség, magunkra maradtunk a gondjainkkal, és úgy tűnik, hogy a helyzeten nem, vagy csak alig-alig tudunk változtatni? Hogyan kapcsolódhatunk újra belső erőforrásainkhoz? Mit jelent az, hogy számíthatunk magunkra?

Az olvasó rátekinthet arra az útra, ahogyan felnövünk, és jó esetben önálló, egyedi, hatóképes, kapcsolódni vágyó és tudó, szeretetteli felnőttekké válunk. A könyv címe gyakorlati útmutatást ígér, mégsem pusztán a gyakorlati megvalósításról szól. Ez a folyamat természetesen nem minden esetben zajlik harmonikusan.

„Útközben” felléphetnek nehézségek, hiányosságok, mint ahogy mindannyiunk életében előfordulnak krízisek, traumatikus élmények, egyéni, családi és társadalmi szinten is. Az, hogy miként tudunk megküzdeni a nehézségekkel, hogyan válhatunk lelkileg ellenállóbbá, nagyrészt rajtunk is múlik. Azon, hogy elég jóban vagyunk-e önmagunkkal, értjük-e testünk jelzéseit, meghallgatjuk-e az érzelmeinket, észrevesszük-e a fejünkben futó gondolatokat, és képesek vagyunk-e a különböző csatornákon keresztül érkező információkat összehangolni, szabályozni, harmonikusan működtetni.

Az önmagunkkal való értő, elfogadó kapcsolódás megteremtése a mi felelősségünk, és ez adja meg azt a belső biztonságérzetet, amely feltétele a másokkal való jó minőségű, hosszú távon is tartalmas kapcsolatok létrehozásának. Ehhez nyújt segítséget ez a könyv, melynek gyakorlati része konkrét tanácsokkal szolgál, és számos gyakorlatot mutat be annak érdekében, hogy jól gondoskodhassunk önmagunkról egy-egy nehezebb élethelyzetben, illetve az általános jóllétünk érdekében hosszabb távon is.