Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni
Mint egy végtelen nyaralás, ahol semmi sincs nyitva, csak a horizontra feszülő, vakító ég. Egy konyha, ahonnan nincs szabadulás, de minél több időt tölt benne az ember, annál jobban látszik, ahogy a…
Specifikacia Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni
Mint egy végtelen nyaralás, ahol semmi sincs nyitva, csak a horizontra feszülő, vakító ég. Egy konyha, ahonnan nincs szabadulás, de minél több időt tölt benne az ember, annál jobban látszik, ahogy a szekrények sarkaiból csillagködök szivárognak elő, a hűtőben kristályosra fagy az idő, és a kávé fekete tükréből egy riadt állat arca néz vissza ránk. Ismerős helyzet mindenkinek, aki a járvány sújtotta Föld bolygón vészelte át az utóbbi két évet. Simon Márton új verseinek optikáján keresztül mindez mégis valami más lesz: intim, mint egy sugárfertőzés, zavarba ejtő, mint a szerelem, és otthonos, mint egy hétfői apokalipszis. - Dunajcsik Mátyás "A megszégyenítő késztetést, hogy beszéljek, föloldottam abban, hogy minden szavam lecseréltem egy ugyanolyanra.Föloldottam, pezsgőtablettát: szerelmes versnek megírtam, mennyire utálok mindenki mást.Én nem ígértem semmit."
Legyen veled a nevetés
Veled teljes a világ
Nem akartam vele élni
Veled?Soha!
Veled, mindörökké
Örökké veled
Veled játszom
Együtt, veled
Nem akartam főnök lenni
Valamit el akartam mondani
Isten veled, Tiszavirág!
Jövőre, veled, ugyanekkor
Isten veled, Columbus
Újra veled, Sydneyben
Isten veled, gyermekem
Veled egy szigeten
Egy nap Veled