Barátom, Natalia

„Annyira beleéltem magam, hogy kezdtem azt hinni, hogy a szexhez való jogot az ENSZ által kihirdetett, az emberi jogok egyetemes nyilatkozata is TRANSZPARENS módon rögzíti. Miért ne segítenék a szükséget szenvedő férfin, és egyúttal magamon is? Akkor hát miért ne járulnék hozzá a magam szerény módján a közöshöz?

Szerzett bébiszittert, kiporolta a szőnyeget, vett egy doboz bonbont, foglalt egy meglepetésutazást. A férfi elmondása szerint mindent megtett azért, hogy a felesége számára barát és szerető is legyen egyszerre. De a drágalátos felesége a kritikus pillanatban rendre hátat fordított neki, és elsáncolta magát a gyerekei mögé, mesélte a férfi, és belém dugta az ujját.

Miután hancúroztunk és egy kicsit aludtunk is, felkeltem az ágyból. Megéheztem és dühbe gurultam. Kimerített a TITOK, ami már nem valamiféle karácsonyi meglepetés volt, mivel a saját OTTHONOMBAN voltam fogoly, a saját várakozásomban, az állandó készültségben, és végre kezdtem felfogni ezt.” Natalia felkeres egy terapeutát, hogy segítsen megoldani a szexuális problémáit.

A pszichológus saját módszerét alkalmazza a nőn, akinek megadott szempontok szerint hétről hétre írnia kell egy rövidebb-hosszabb szöveget, majd az ülések alkalmával fel kell azt olvasnia. Natalia egyre inkább levetkőzi a gátlásait, és élvezni kezdi a terápiát – talán túlságosan is? Laura Lindstedt könyve elemeire bontja és újraértelmezi a ma népszerű autofikció műfaját: annak minden eszközét mesterien használva zsákutcába futtatja a kulturális utalásokkal teli elbeszélést.

A regény egyszerre humorral teli intellektuális játék, a művészet ünneplése és feminista irodalom, mely a nehezen megragadható hatalmi viszonyokról szól, többek között arról, hogy az nem válik kiszolgáltatottá, akinek lehetősége van elmondani a történetét. A szerző korábbi kötete: Oneiron – Finlandia-díjas regény