Ady stoplisban - Klasszikus magyar írók a futballról

Magyarórán nem tanítják, az irodalomtörténet pedig alig-alig tartja számon a huszadik század klasszikus magyar íróinak meccseit, futballról szerzett benyomásait, pedig az utókorra maradt személyes történeteik, színes anekdotáik vagy éppen sarkos megállapításaik páratlanul izgalmas olvasmányélményt kínálnak.Kevesen tudják, hogy a száz éve elhunyt Ady Endre 1899-ben Debrecen első csapatában futballozott, József Attila alighanem az Aranycsapat-edző Sebes Gusztáv édesapjáról mintázta Csoszogi, az öreg suszter alakját, Rejtő Jenő pedig a torinói olasz–magyar kedvéért nászútját szakította félbe. És ez csupán néhány villanás az irodalmi futballsztorik gazdag világából... Juhász Gyulát a Szegedi Bástya meccsbérlettel és belépőjén költőhöz méltatlan helyesírási hibával ajándékozta meg („álandó szabadjegy”), Karinthy Frigyes a Nemzeti Sportnak elfeledett csatármúltjával büszkélkedett, Radnóti Miklós pedig 1938 nyarán baráti társasággal napozva hallgatta a magyar válogatott vb-meccsének rádióközvetítését.

Ebben a tikkadt, fáradt, elkínzott magyar életben, ahol mindenki nyaka körül érzi a selyemzsinórt...” – ragadta meg a szurkoló lélektanát Márai Sándor, és hozzá hasonlóan kora szinte valamennyi fajsúlyos írója véleményt formált a tízes-húszas években már megkerülhetetlen társadalmi jelenségről, a labdarúgásról.Csillag Péter kötete huszonöt klasszikus magyar író és költő futballal kapcsolatos élményeit dolgozza fel a Nemzeti Sport hasábjain 2015 óta futó cikksorozata alapján. „Egy délután szabadság, egy ordításnyi szabadság.