Végállomás Budapest

Európában tíz éve ért véget a második világháború. Amara Sironit, a fiatal olasz újságírónőt főszerkesztője Kelet-Európába küldi, hogy tudósítson a vasfüggöny túloldalára került országok helyzetéről és arról, mi maradt a Soá emlékezetéből. Az üszkös romok már eltűntek az utcákról, de az emberi lelkeken ejtett sebek még nem gyógyultak be.

Egy kudarcba fulladt házasság után mindenáron nyomára akar bukkanni kamaszkori szerelmének, Emanuelének. Amarának személyes indítéka is van, hogy felüljön a keletre induló vonatra. Miután a két fiatalt a vészkorszak elszakította egymástól, Emanuele levelekben számolt be Amarának a sorsa alakulásáról.

Az utolsó levél 1944-ben, a 3ód1i gettóból érkezett. Amara úgy sejti, hogy a fiút az auschwitzi haláltáborba hurcolták. A múltba és a sötétség mélyére vezető hosszú úton és a keresésben társául szegődik a félig magyar származású Hans, akivel Krakkó és Bécs után Budapestre is eljutnak, éppen akkor, amikor kitör a forradalom, amelynek aztán a szovjet tankok vetnek véget.

A lázas, egyszerre felemelő és tragikus napok elmúltával együtt térnek vissza Bécsbe, hogy szembesüljenek a vágyott és ugyanakkor rettegett igazsággal, amely örökre megváltoztatja Amara életét. Dacia Maraini meglepő, izgalmas fordulatokban bővelkedő regényében megrázó érzékletességgel rajzolódnak ki a közös sorsok egyéni drámái, legyen az a zsidók üldöztetése, a fronton harcoló katonák végzete vagy a túlélők és az otthon maradottak gyötrelmes küzdelme. A kalandos történetben megelevenedik a háború sokkjából lassan magához térő Európa mindennapjainak hangulata, és az olvasó elé tárul egy olyan szerelem, amelyet a legnagyobb sötétség sem tud kioltani.