Napóleon nyomában

"1795-ben a huszonhat éves Napóleon Bonaparte a forradalmi francia hadsereg szegény, de egyre sikeresebb tábornoka volt. Eljegyezték egymást sógornője húgával, Eugénie Désirée Claryval, de a hosszas távollét során a láng kialudt, a lány levelei egyre ingerültebbek lettek, Napóleonéban pedig testvéries jó tanácsok vették át a szerelmes sorok helyét. Párizsban élt, amely hozzá hasonlóan teli volt lehetőségekkel, pezsgett az új gondolatoktól, és forradalmi lázban égett.

A katonai teendők közötti rövid pihenők alatt regényírásba fogott. Akkor még nem találkozott szenvedélyes, de hűtlen szerelmével, Jozefinával. Kézirata - amely nagyrészt vázlatokból, egy-egy rövid párbeszédből áll - húsz oldalt sem tesz ki, és a hős dicső halálával zárul.

Napóleon a Clisson et Eugénie címet adta neki. Később a középső részt kivette - amelyben a hős boldog házasságban él -, és újraszámozta az oldalakat. A címből kihúzta az Eugénie-t.

A kézirat létezését egész életében titokban tartotta, és magával vitte a száműzetésbe is a Szent Ilonára. Én 1999-ben hallottam először a Clissonról. Azonnal eldöntöttem, hogy a rövid munkát kibővítem egy teljes regénnyé, olyan módon, mintha az öreg Napóleon írta volna meg, miközben visszagondolt a fiatalságára.

Tizenéves koromban néhány évig Franciaországban éltem, azóta is imádom az országot, és lenyűgöz Napóleon személye. Egy hosszú út kezdete volt ez, amelynek végeredményét a kedves Olvasó most a kezében tarthatja." - Margaret Rodenberg