Én. Én. Én. Én.
Én. Én. Én. Én. Posztmodern írónak tekinthetjük Esterházyt? Következésképpen nem lehet és nem is kíván a téma minden kétségen felüli lezárása lenni. Magyar Miklós kötete erre a máig vitatott kérdésre…
Specifikacia Én. Én. Én. Én.
Én. Én. Én. Én.
Posztmodern írónak tekinthetjük Esterházyt? Következésképpen nem lehet és nem is kíván a téma minden kétségen felüli lezárása lenni. Magyar Miklós kötete erre a máig vitatott kérdésre keres lehetséges válaszokat.
Az egyes fejezetek az intertextualitás, a humor, a sajátos olvasási lehetőségek, a nyelv egyszerre mesteri és játékos birtokba vételének kérdéseit tematizálják, miközben külön-külön és együttesen is közelebb vihetnek bennünket ahhoz, ki is az az Én. Én. Én. Én. Sokkal inkább - összhangban azzal, ahogyan Esterházy maga is elhatárolódik alkotóművészetet merev kategorizálásától - olyan értelmezési módozatokat kínál, amelyeken keresztül az írói munkásság annak árnyaltságában, rétegzettségében tárulhat elénk. Esterházy.
"Pinta szerepként mondta:Ezek a nők! Örömükben el-eltörik a mécses. Hát igen: napfény, patak, a sok kedves háziállat.
Nagy a kísértés.A természet öle - dörmögtem.Öl - mondta fölösen valamelyikőnk. Fancsikó vészjóslóan forgatta el egymásion két kis virágkezét.Megkértek, hogy holnap reggel 8-ig lennénk ha szívesek elhordani az irhánkat.Hát hordjuk el - vonta meg a vállát Pinta, és alamuszin meglökte az asztalt. (Mit remélt?)"